Az iskolakezdés mérföldkő a gyermek és a család életében egyaránt.Ez a tartalom abban segít, hogy szülőként végiggondolhasd: vajon a te gyermeked ott tart-e, hogy örömmel és sikeresen kezdje meg az iskolát?
Bírni fogja a mindennapokat?
Az iskola napirendje más, mint az óvodáé: hosszabb ideig kell figyelni, ülni, és kevesebb a szabad játék. Ha gyermeked képes húsz percig nyugodtan ülni egy asztalnál, például amikor rajzol, mesét hallgat vagy társasjátékozik, az már jó jel.
Figyeld meg, hogyan fogja a ceruzát: három ujjal, stabilan? Rajzol-e szívesen és felismerhető formákat? Ha például szokott házakat, emberalakokat vagy napocskát rajzolni, és ezeket egyre részletesebben kidolgozza, az a finommotorika fejlődésére utal.
A nagymozgások is fontosak: ha gyermeked képes egyensúlyozni egy felfestett vonalon vagy ugróiskolát játszani, az a testtudatát és koordinációját is mutatja. Az önállóság is ide tartozik: el tudja húzni a cipzárt, felhúzza a zoknit, be tudja gombolni a kabátját? Ezek mind részei annak a képességnek, ami az iskolai önállósághoz kell.
Hogyan gondolkodik, hogyan figyel?
Ismerős helyzet, amikor egy kisgyermek megpróbál logikusan magyarázni: „Azért sötét van, mert este lett, és este lemegy a nap.” Ilyen és ehhez hasonló megfigyelések azt mutatják, hogy gyermeked már érti az ok-okozati összefüggéseket.
Ha ismeri a színeket, formákat (pl. kör, négyzet, háromszög) és el tud számolni legalább tízig, az az iskolai matematika-alapok elsajátítását is megkönnyíti. Az is számít, hogy mennyire képes követni az utasításokat: például ha azt mondod neki, hogy „hozd ide a cipődet, aztán tedd a szekrénybe”, akkor meg tudja-e csinálni ezeket sorban.
Fontos az is, hogyan mesél: vissza tud-e mondani rövid történeteket, például egy esti mese után el tudja-e mondani, hogy „a királylányt elvitte a sárkány, de jött a lovag, és kiszabadította”? Ez azt jelzi, hogy tud figyelni, megjegyezni és összefüggésekben gondolkodni.
Hogyan kezeli a kudarcot, a várakozást?
Az iskolai életben nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy a gyermek szeretné. Várni kell, be kell tartani a szabályokat, néha hibázunk. Fontos, hogy gyermeked képes legyen kezelni ezeket a helyzeteket anélkül, hogy teljesen kiborulna.
Például: ha nem ő nyer egy társasjátékban, el tudja-e fogadni, vagy dühbe gurul? Ha elesik vagy nem sikerül elsőre valami, próbálkozik újra, vagy sírva félreáll?
Az is megfigyelhető, hogyan viselkedik a szülő távollétében. Óvodába érkezve el tud válni tőled viszonylag nyugodtan? Ez fontos, mert az iskolában is sok időt tölt nélküled.
Be tud illeszkedni egy közösségbe?
Egy iskolai osztály közösség. Itt nemcsak a tanító néni szava számít, hanem az is, hogy hogyan tud a gyermek a többi gyerekkel együttműködni. Ha a gyermeked képes sorban állni, kivárni, hogy ő következzen, az azt mutatja, hogy tud alkalmazkodni.
Figyeld meg, hogyan játszik másokkal: képes megosztani a játékot? Beszélget a többiekkel? Ha konfliktus alakul ki, például mindketten ugyanazt a játékot szeretnék, meg tudják-e oldani vita nélkül?
Az is fontos, hogy el tudja mondani a saját szükségleteit: ha szomjas, jelezze; ha bántja valami, kérjen segítséget. Ezek a készségek biztosítják, hogy az iskolában ne maradjon magára.
Érthetően, gazdagon fejezi ki magát?
Az iskolában a gyerekek rengeteg információt hallanak és közölnek. Ha gyermeked világosan, érthetően beszél – nemcsak neked, hanem például a szomszéd néninek vagy az óvónéninek is –, akkor könnyebben boldogul majd az iskolában is.
Fontos, hogy ne csak szavakat ismerjen, hanem képes legyen összefüggő mondatokban elmesélni, mi történt vele aznap. Ha például így fogalmaz: „Ma az óvodában kimentünk a kertbe, és találtunk egy csigát, amit dobozba tettünk”, akkor már magasabb szintű nyelvi gondolkodást mutat.
A beszédértés is része a kommunikációnak. Ha kérsz tőle valamit, például „tedd a könyvet az asztalra, és hozd ide a ceruzát”, megérti, és teljesíti? Ez alapja a tanórai utasítások megértésének is.
Mit tehetsz, ha bizonytalan vagy?
Ha a fenti példák többségében ráismersz gyermeked viselkedésére, akkor jó eséllyel iskolaérett. Ha viszont több területen is úgy érzed, hogy még bizonytalan, az sem baj – ebben az életkorban még sokat fejlődhet.
Beszélj az óvodapedagógussal, kérj szakértői véleményt, vagy keress fel egy fejlesztőpedagógust! Az iskolaérettség nem verseny – minden gyermek a saját ütemében érik.
Azok a gyerekek, akiket az óvónők javasolnak még egy óvodai évre, jó eséllyel behozzák az elmaradást. Vannak azonban olyanok, akik mehetnek iskolába, még akkor is, ha az óvónőknek, szülőknek kétségeik vannak fejlettségük egyes területein. Ezeket a kisebbnek ítélt idegrendszeri elmaradásokat még nagyban lehet orvosolni szeptemberig. Nem tanulással, nem gyakorlással!!!
Az idegrendszer egyes területeinek szórakoztató fejlesztése hozzájárul a gyermek sikeresebb tanévkezdésének :)