Amikor túlterhelt az idegrendszer. A gyerekek látszólag ok nélküli indulatai mögött mindig megtalálhatók a valódi okok.

Amikor túlterhelt az idegrendszer. A gyerekek látszólag ok nélküli indulatai mögött mindig megtalálhatók a valódi okok.

A fogalmi, érzelmi szókincs még kialakulóban, a gyermeki világkép nehezen értelmezi, hogy miért ütközik problémákba.

  Nem lehet vele bírni.”
„Apróságokon kiborul.”

Sok szülő ezekkel a mondatokkal érkezik segítségért. A panasz legtöbbször viselkedészavarként jelenik meg: dührohamok, csapkodás, ellenkezés.
A háttérben azonban gyakran nem rosszindulat áll, hanem érzelmi szabályozási instabilitás. Ez lehet idegrendszeri éretlenség, vagy nevelési következetlenségből eredő káosz.
Ezek alapjaiban más megközelítést igényelnek.

Amikor az érzelmek „túl hangosak”:

Az érzelmi önszabályozás azt jelenti, hogy képesek vagyunk az érzéseink intenzitását kezelni. Nem az a cél, hogy ne legyünk dühösek, hanem hogy az érzelmeink ne árasszanak el.
Egy érzelmileg instabil működésű gyermeknél az idegrendszer gyorsabban és erősebben reagál. Egy apró csalódás – például hogy elfogyott a kedvenc joghurt – ugyanazt az idegrendszeri vészreakciót indíthatja el, mintha valódi veszély fenyegetné.
Ilyenkor a gyermek nem mérlegel. Nem „hisztizik”. Egyszerűen túl sok az inger. Védekezik, túlél.

A gyermekkori viselkedési problémák gyakran félreértelmezettek.
Amikor egy gyermek:

  • • nem tud várni,
    • nem tud veszíteni,
    • nehezen vált egyik tevékenységről a másikra,
    • hirtelen dühkitörései vannak,

akkor az esetek jelentős részében nem a szabályokat utasítja el, hanem nem tud elég gyorsan visszanyugodni. Ilyenkor nem működik a hosszú magyarázat vagy a logikus érvelés. Ami működik, az a biztonságot adó, rövid, szeretetteljes kommunikáció. Egy csendes egymás mellett ülés, egy simogatás előbbre viheti a kapcsolatot.

Mikor érdemes segítséget kérni?

Ha a dührohamok rendszeresek, ha az óvoda vagy iskola is jelzi a nehézségeket, ha a gyermek önértékelése sérül, vagy a családi légkör tartósan feszült. Akár a szülőnek magának is.

A viselkedészavar sok esetben összetett jelenség.

Amit tehetünk, hogy felismerjük a problémát. Megpróbáljuk megtalálni a kulcsot a megoldáshoz. Az instabilitás csökkentése megnyitja a kaput más területek fejlődése előtt, ami még magabiztosabbá teszi a gyermeket. Mintegy pozitív spirálba kerül, ahol az egyik terület húzza magával a másikat. Ezen dolgozom nap mint nap, s nagy öröm látni az eredményeket.

Készséggel állok rendelkezésedre! Kérdezz bátran!